Szorongó és elkerülő
Gyakori „üldözés – eltávolodás” csapda, amelyből ki lehet lépni, ha mindketten látjátok.
Ez az egyik leggyakoribb pár, és nem véletlenül. A szorongót vonzza az elkerülő visszafogottsága, az elkerülőt pedig a szorongó melegsége és bevonódása. Mintha mindketten azt találnák meg a másikban, ami nekik maguknak hiányzik.
A gond az, hogy a stratégiák felerősítik egymást. Minél inkább keresi a közelséget a szorongó partner – ír, telefonál, beszélgetést kér –, annál erősebben akar hátrálni az elkerülő. Minél távolabb kerül, annál nagyobb az első szorongása. Így alakul ki az „üldözés – eltávolodás” ördögi köre, amelyben mindketten elfáradnak, és meg nem értettnek érzik magukat.
Ez nem ítélet. Ki lehet lépni a körből, ha mindketten látjátok, és megállapodtok. A szorongónak: szünetet tartani, mielőtt újra megpróbálná elérni a másikat, és egyetlen világos mondatban kimondani az igényét. Az elkerülőnek: nem eltűnni szó nélkül, hanem megmagyarázni – „kell két óra csend, utána beszéljünk” –, és tényleg visszatérni.
Segítenek az előre megbeszélt rituálék: egy rövid esti telefon, egy közös és egy külön töltött szabadnap. Sok ilyen párnak érezhetően segít egy pszichológusi konzultáció, ahol nyugodtan át lehet beszélni, mi történik a veszekedések pillanataiban.
Fontos észben tartani: egyik partner sem csinálja ezt rosszindulatból. Mindketten úgy védekeznek, ahogyan megtanulták, és ennek megértése már önmagában csökkenti a feszültséget.
Kapcsolódó cikkek
Ingyenes teszt kitöltése – 10 perc