Bowlby kötődéselmélete – röviden és lényegre törően
Honnan származnak a „szorongó” és az „elkerülő” szavak, és mi áll mögöttük? Röviden elmeséljük, hogyan jutott el a kötődéselmélet a gyerekek megfigyelésétől a felnőtteknek szóló mai tesztig.
John Bowlby: a kötődés mint biztonsági rendszer
John Bowlby brit pszichiáter és pszichoanalitikus az 1950–60-as években a szüleiktől elszakított gyerekekkel dolgozott. Észrevette, hogy a reakcióik – sírás, keresés, majd kétségbeesés és visszahúzódás – túlságosan hasonlítanak egymásra ahhoz, hogy véletlenek legyenek.
Bowlby feltételezte, hogy a gyereknek veleszületett kötődési rendszere van. A feladata egyszerű – közel maradni ahhoz a felnőtthöz, aki megvédi. Amikor fél, a rendszer bekapcsol: a kicsi az anyja felé nyúl, hívja, fogja a kezét. Amikor a felnőtt ott van és reagál, a rendszer megnyugszik, és a gyerek újra felfedezheti a világot.
Gondolatait Bowlby a Kötődés (Attachment) trilógiájában fejtette ki, amely 1969 és 1980 között jelent meg. Egy fontos gondolat belőle: az ismétlődő tapasztalatokból a gyerek belső modelleket épít – elvárásokat arról, hogy segítenek-e neki, és megérdemli-e ezt a segítséget.
Mary Ainsworth és az „Idegen helyzet”
Mary Ainsworth amerikai-kanadai kutató, Bowlby munkatársa, az 1970-es években kísérlettel ellenőrizte Bowlby elképzeléseit. A kísérlet az „Idegen helyzet” nevet kapta: az anya és a nagyjából egyéves kicsi bemennek egy ismeretlen, játékokkal teli szobába, az anya rövid időre kimegy, bejön egy idegen, majd az anya visszatér.
A legérdekesebb a találkozás pillanatában történt. Néhány gyerek elszomorodott, amikor az anya kiment, a visszatérésekor viszont gyorsan megnyugodott és újra játszott – ezt nevezték biztonságos változatnak. Mások mintha észre sem vették volna sem a távozást, sem a visszatérést, pedig a fiziológiai jelek szerint ők is izgultak – ez az elkerülő változat. A harmadik csoport nagyon sírt, és még az anya karjában is sokáig nem tudott megnyugodni, egyszerre kapaszkodott és haragudott – ez az ambivalens.
Később Mary Main és Judith Solomon leírt egy negyedik, dezorganizált változatot: a gyerek ellentmondásosan viselkedik, mintha a felnőtt felé nyúlna, és közben félne is tőle.
Ezek a megfigyelések ma is fontosak. Megmutatták, hogy a gyerek viselkedése az anyával való találkozáskor nem a „jellemétől” függ, hanem attól, mennyire kiszámíthatóan reagált a felnőtt a jelzéseire a mindennapokban.
Hazan és Shaver: a gyermeki szeretettől a felnőtt szerelemig
1987-ben Cindy Hazan és Phillip Shaver merész kérdést tett fel: mi van, ha a felnőttek romantikus szerelme is a kötődés egy formája? Egy újságban rövid kérdőívet tettek közzé a szerelmi tapasztalatokról, és rengeteg választ kaptak.
Kiderült, hogy a felnőttek nagyon hasonlóan írják le a kapcsolataikat, mint ahogyan Ainsworth a gyerekeket. Van, akinek könnyű közel kerülni és bízni. Van, aki aggódik, hogy a partnere kevésbé szereti, és teljesen egybe akar olvadni vele. És van, akinek kényelmetlen, ha a másik túl közel jön.
Ezzel a munkával indult a felnőttkori kötődés kutatása. A partner lett az a bizonyos „biztonságos felnőtt”, akihez akkor fordulunk, amikor nehéz – például felhívjuk egy rossz nap után, vagy tőle várunk támogatást egy fontos beszélgetés előtt.
A kutatók egy különbséget is észrevettek: a gyermeki kötődés általában egyirányú, a felnőtt kötődés viszont kölcsönös. A partnerek felváltva lesznek egymás támaszai: ma te támogatod a másikat, holnap ő téged.
Bartholomew és Horowitz: a felnőttek négy típusa
1991-ben Kim Bartholomew és Leonard Horowitz négy típusból álló modellt javasolt. Az alapja két kérdés: hogyan látja az ember önmagát (méltó-e a szeretetre), és hogyan látja a többieket (lehet-e rájuk számítani).
Így négy kombináció jött létre. A biztonságos típus jót gondol magáról és másokról is. Az aggodalmaskodó, vagyis szorongó típus szerint mások jók, de önmagát könnyen elégtelennek tartja. Az elutasító-elkerülő úgy érzi, magára támaszkodhat, másokra viszont jobb nem számítani. A félelemteli-elkerülő vágyik a közelségre, de nehezen bízik magában is és másokban is.
Ez a modell egy fontos dolgot mutatott meg: az elkerülés sokféle lehet. Az egyik ember nyugodtan tartja a távolságot, és azt mondja, „így is jól vagyok”, a másik azért távolodik el, mert nagyon fél a fájdalomtól.
Két skála dobozok helyett
1998-ban Kelly Brennan, Catherine Clark és Phillip Shaver számos kérdőívet összegzett, és arra jutottak, hogy mindegyik mögött két alapvető skála áll. Az első a szorongás, vagyis az elutasítástól való félelem. A második az elkerülés, vagyis a közelség és az egymásra utaltság okozta kényelmetlenség.
Azóta a kötődést gyakrabban írják le egy pontként két tengely síkján, mint a négy doboz egyikeként. A magas szorongású ember újraolvassa a beszélgetést, és azon töpreng, miért ilyen rövid a válasz. A magas elkerülésű ember sarokba szorítva érzi magát, amikor a partnere azt javasolja, hogy költözzenek össze, vagy töltsék együtt az egész hétvégét.
A tesztünk erre a kétdimenziós modellre épül, de a kérdései eredetiek. A négy típus – biztonságos, szorongó, elkerülő és félelemteli-elkerülő – zónák a síkon, a százalékok pedig megmutatják, hol helyezkedsz el pontosan.
Ez a megközelítés kényelmesebb és pontosabb. Két azonos típusú ember nagyon különbözhet: az egyiknél a szorongás alig haladja meg az átlagot, a másiknál szinte minden üzenetváltást meghatároz.
A módszer őszinte korlátai
Minden kötődési kérdőív önbevalláson alapul. Azt mutatja meg, hogyan látod te magad az érzéseidet és a viselkedésedet, ez pedig függ a hangulatodtól, attól, hogy melyik kapcsolatodra gondolsz, és attól, mennyire vagy kész őszinte lenni önmagadhoz.
A típus nem rögzül örökre. Az egyik partner mellett az ember nyugodtnak érezheti magát, a másik mellett folyton szoronghat. Egy nehéz szakítás után a szorongás gyakran nő, hosszú, gondoskodó kapcsolatokban pedig fokozatosan csökken.
A teszt eredménye nem diagnózis és nem orvosi vélemény. Nem magyarázza meg az embert teljes egészében: ott marad mögötte a jellem, az értékek, az élettapasztalat, a megegyezés képessége. Ha bizonyos témák különösen fájdalmasan érintenek, érdemes pszichológussal beszélni róluk – a teszt eredménye jó kiindulópont lehet egy ilyen beszélgetéshez.
Kapcsolódó cikkek
Ingyenes teszt kitöltése – 10 perc